Tanulási nehézségek

Módosítás: (2011. szeptember 01. csütörtök, 12:51) 2010. március 04. csütörtök, 10:13

A tanulási nehézségek hátterében megbújó részképesség-zavarokról 

A komplex tanulási zavarok - az olvasás, írás, helyesírás, számolás zavara - hátterében több részképesség alulműködése áll.Mit nevezünk részképességeknek? Olyan kognitív (értelmi) és motoros funkciókat, amelyek lehetővé teszik az olvasás, írás, számolás elsajátítását. Nem sajátosan kapcsolódnak egy-egy teljesítményhez, hanem általában a kultúrtechnikák és más tevékenységek alapjául szolgálnak. Egybehangolt működésük szükséges a sikeres teljesítmény létrejöttéhez.A motoros és a kognitív funkciók területén mutatkozó hiányosságot nevezzük részképesség-zavarnak, amely az intelligenciaszinttől függetlenül lép fel. 

I. A kognitív funkciók zavarai:

1. Az észlelés (percepció) zavarai:A tanulási nehézségekkel, tanulási zavarokkal küzdő gyermekek kifogástalanul látnak, hallanak, érzékszerveik épek. Problémáik abból fakadnak, hogy az érzékszerveken keresztül beérkező információk, jelek értelmezése pontatlan, hibás. Integrációs zavarok akkor léphetnek fel, ha az idegrendszer nem képes az érzékszervek által közvetített információkat pontosan felfogni, továbbítani, tárolni, korábbi ismeretekkel összehasonlítani, rendezni, koordinálni, feldolgozni, s végül a megfelelő reakciót elindítani. Például: van olyan gyermek, aki fokozottan érzékeny a taktilis ingerekre. Állandóan vakarózik, kezét, lábát, orrát dörzsöli, csúszkál a széken, a padon. Egy ilyen gyermek nehezen lesz képes a látott vagy hallott dolgokra odafigyelni, őt a testet érő ingerek folyamatos feldolgozása köti le. Más gyerekeket a látott és hallott ingerek egyidejű jelenléte terheli túl. Emiatt mindkét terület működésképtelenné válik. Látszólag a gyermek képtelen koncentrálni, a valóság azonban az, hogy nem tud összekapcsolni több érzékelő rendszert, képtelen a szenzoros integrációra. 

-Az egyensúlyrendszer zavarai:Az egyensúly-érzékelés szerve a belső fülben van, itt érzékeli a forgó, az egyensúlyozó mozgást és a fej eltérését a függőlegestől. Itt a zavarok három típusa különíthető el:§ Bizonytalanság a nehézségi erő észlelésében (az ilyen gyermek nem meri megváltoztatni stabil testhelyzetét, pl. fél a féllábon állástól, a fára mászástól).§ Elégtelen működés-kevés egyensúlyingert érzékel a gyermek (pl. forgás, körhintázás közben nem szédül).§ Túlműködés-túl sok egyensúlyingert érzékel (pl. nem szeret hintázni, gyakran szédül).

-Az auditív rendszer zavarai:§ Az irányhallás hiányosságai (nem tudja, melyik irányból jön a hang).§ A hallási differenciálás hiányosságai (nem képes a hangokat magasságuk, mélységük, zöngésségük alapján megkülönböztetni).§ Hallási alak-háttér észlelés zavara (nem tud egyetlen, kiválasztott hangra vagy szóra figyelni).§ Hallási szerialitás (sorrendiség) zavara (nem tudja a különálló hangokat egyetlen szóvá összeolvasni).

-A vizuális rendszer zavarai:§ Alak- és térészlelés hiányosságai (egyes betűk alak, forma, méret alapján történő megkülönböztetése nehézséget jelent: b, d, p, q stb.).§ A vizuális differenciálás hiányossága (nem ismer fel egy adott képet hasonló képek között).§ Vizuális alak-háttér zavar (a vizuális ingerhalmazból nem tudja a számára fontos, lényeges információt kiemelni).§ Vizuális szerialitás zavara (képtelen a részinformációkat egésszé alakítani, pl. a betűkből szavakat, a szavakból mondatokat alkotni).

-A taktilis-kinesztetikus rendszer zavarai:§ A saját test érzékelésének elégtelensége (erősen kell őt fogni, illetve ő is erősen ragad meg mindent és mindenkit, ezért roppan szét a kezében a pohár, ezért marad utána kék folt a társain).§ A kinesztetikus érzékelés hiányossága (pontatlanul érzékeli saját ízületeinek helyzetét, testtartását, ezért fog pl. a pohár mellé nyúlni).§ Az alak-háttér észlelésének hiányosságai (pontatlanul fogja fel, nem jól azonosítja be az érintési ingerek helyét, pl. a hátára írt betűket). 

2. A figyelem zavarai:

A figyelemnek három jellemző tulajdonságát lehet megkülönböztetni:- időtartamát - mennyi ideig képes az adott feladatra koncentrálni valaki. Ha a gyermek figyelemkoncentrációja rövid ideig tartó, célszerű néhány perces, változatos, az ő érdeklődésének megfelelő feladatok adásával fenntartani a figyelmét. Elérhető, hogy a gyermek akár egész tanórán képes így koncentrálni a feladatokra. Azok a gyerekek, akik ezzel a problémával küzdenek, a monoton feladatokra hamar ráunnak, figyelmüket csak az első néhány percre képesek fókuszálni. - kiterjedését, megosztottságát – csak egy, vagy akár több dologra is képes valaki a figyelmét egyszerre összpontosítani. A probléma akkor adódik, ha a gyermek egyszerre csak egy dologra tud figyelni. Például: feladatvégzéskor annyira belemerül a munkájába, hogy nem hallja meg azokat a plusz információkat, amiket közben a tanár esetleg még elmond: pl. aki gyorsabban végzett, mit tegyen, hova lapozzon, stb. Fontos tudnia a pedagógusnak, ha van ilyen tanítványa, hiszen neki külön is el kell majd mondania az utasítást, ha végzett a feladatával. -intenzitása –gyenge vagy erős a figyelme. A gyenge intenzitású figyelem esetén a legapróbb zajok, események is képesek a figyelem elterelésére. Ilyenkor a gyermek pillanatok alatt kiesik a feladathelyzetből. Szerencsés esetben önállóan vissza is tér, de van, akinek szüksége van ehhez segítségre. Célszerű ezeket a gyermekeket ahhoz a ponthoz közel ültetni, ahol a pedagógus a leggyakrabban tartózkodik, így azonnal kéznél van a segítség a feladathoz való visszatereléshez. Legtöbbször annyi is elég, ha rámutatunk a könyvre, füzetre.- Beszélni kell még arról az eshetőségről is, amikor a figyelem megtapad egy adott feladatnál. Ezek a gyermekek nehezebben váltanak át egyik feladattípusból a másikba. 

3. Az emlékezet zavarai:

Az emlékezet esetében megkülönböztetünk rövid és hosszú távú memóriát. A rövid távú memória esetén azonnali felidézést várunk el, míg a hosszú távú emlékezetnél az információ adása és visszakérdezése között eltelik bizonyos idő. A rövid távú emlékezetet munkamemóriának is nevezhetjük. Általánosan elvárható, hogy azonnali felidézéskor legalább 6-7 elemet fel tudjon sorolni az illető a látott, hallott, tapintott, egyéb csatornán érkezett információkból. Ha valaki ennél kevesebbet tud felidézni, az nagymértékben megnehezíti a tananyag elsajátítását. Ez a képesség is tréningezhető, ahogy a többi. Fontos tudni a gyermek kapacitását, és mindig csak egy elemmel szabad emelni az információ mennyiségét.Problémát jelenthet, ha a gyermek nem tud válogatni a bejövő ingerek, információk közül, így olyannal is terheli a memóriát, ami adott esetben nem lényeges, így előfordul, hogy éppen a lényeges elemeket nem tudja majd felidézni.Ha a hosszú távú memória működése gyenge, akkor azt tapasztaljuk, hogy a gyermek a rengeteg gyakorlás ellenére, egy-két hét eltelte után nem tudja azokat a dolgokat felidézni, amire korábban képes volt. Elfelejtette. Például a szorzótáblát. Újra és újra meg kell tanítani neki adott tananyagokat.  

4. A gondolkodás zavarai:A tanulási zavarral küzdő gyermekek a konkrét feladatok szintjén elfogadhatóbban teljesítenek. A problémák többsége akkor jelentkezik, amikor a feladat esetleg elvont fogalmakat és műveleteket igényel. Nehézséget jelent -a műveletek megfordíthatóságának felismerése (nehezebben megy a kivonás, osztás, visszafelé számlálás, a hiányos művelet ismeretlen elemének kikövetkeztetése az eredményből),-a dolgok állandó tulajdonságának megőrzése,-a téri, idői soralkotás,- a rész-egész viszonyának felismerése,-alá-fölérendeltségi, ok-okozati összefüggések felismerése,-lényegtelen információk között, illetve más feladathelyzetben alkalmazni az elsajátított és felismert megoldási tervet.Feltétlen meg kell említeni, hogy a gondolkodás zavara szoros együttjárást mutat a beszéd fejlődésében tapasztalt zavarokkal, a beszédészlelés, beszédmegértés, beszédprodukció, hangképzés, szókincs fejlődése terén mutatkozó elmaradások esetében. 

 II. A motorikum zavarai 

1. Az izomtónus zavarai:

-Hipotónusnak nevezzük, ha túl alacsony az izomzat feszültségi állapota, az izmok ernyedtek. Emiatt a gyermek számára minden mozgás fárasztó, mozgásigénye kevés, mozdulatai erőtlenek.-Hipertónusnak nevezzük, ha az izomzat  feszültségi állapota túl magas, tehát az izmok folyamatosan megfeszített állapotban vannak. Így a gyermeknek minden mozdulat kivitelezéséért nagy ellenállást kell leküzdenie. 

2. A nagymozgások zavarai

-Előfordul, hogy csecsmőkori reflexek fennmaradása akadályozza az összerendezettebb mozgások fejlődését. Például: a csecsemő a karjait automatikusan a teste, arca elé rántja védekezésképpen. Ha ez a reflex fennmarad, nem fogja a gyermek a feje fölé nyújtani automatikusan a karjait, nem fog tudni így megtanulni például az úszni.-Ha bizonytalanság mutatkozik a testtartás, állás, egyensúly terén, a gyermek ügyetlennek tűnik a zenés-mozgásos játékokban, sporttevékenységekben. Emiatt nem szívesen vesz részt az ilyen jellegű feladatokban.    

3. A finommotorika zavarai

-Az ujjak, kéz, kar izomzatának területén remegés, görcs, túl alacsony vagy túl magas feszültség található az izmokban. Problémát jelent a szabályos ceruzafogás elsajátítása, a megfelelő nyomaték és vonalvezetés. Túl halványan ír, vagy éppen 4-5 lapon keresztül is látszik a nyom.-Az ajkak, nyelv (beszédszervek) izomzatának területén: nem tud fújni, fütyülni, cuppantani, nyelvével csettinteni, stb. Ilyen esetben a beszédhangok pontos képzése problémát jelenthet.-A szemkörnyéki izmok területén: képtelen tekintetét egy adott dologra fókuszálni, tárgyat tekintetével követni, stb.     

4. A cselekvés tervezésének és irányításának zavarai:

-Fejletlen a saját testről kialakult kép, bizonytalan a testrészek azonosításában.-Bizonytalan a jobb-bal irányokban, saját testén a síkban és a térben.-Nem ismerhető fel, hogy melyik agyfélteke az irányító. A gyermek balkezes, de jobb lábbal rúgja a labdát.-Nem hajlandó a test középvonalán átnyúlni. Azt tapasztaljuk, hogy a jobbra eső feladatokat jobb kézzel végzi, a balra esőket ballal.-Gyenge a test két oldalának együttműködése. Például a kezek járás közben nem összhangban mozognak.-Előfordul a mozgások kivitelezésének meglassúbbodottsága. Az ilyen gyermek mindenben nagyon lassú, mindig rá kell várni, többnyire ő az utolsó.-Többször találkozunk olyan gyermekkel is, aki szinte megállás nélkül, állandóan mozog, képtelen egy helyben maradni (motorikus hiperaktivitás).