Szülőknek

Leendő elsősöknek

Módosítás: (2010. március 04. csütörtök, 09:27) 2010. március 02. kedd, 14:12

Iskolaérett-e a gyermekem? 

Az iskolakezdés nagy változás mind a gyermek, mind a szülő részére. A szülők többsége nagy dilemmában van, vajon elég érett-e gyermeke az iskolában való sikeres beváláshoz. Kikérik az óvónők, más pedagógusok, esetleg a gyermekkel foglalkozó logopédus, tapasztaltabb ismerősök, szerencsés esetben még a Nevelési Tanácsadó szakembereinek véleményét is. A Nevelési Tanácsadó törvény által meghatározott feladata a kérdéses esetekben a vizsgálat és a javaslattétel. Tapasztalataink, eddigi vizsgálataink alapján elmondható, hogy nagyon kevés hatéves érett az iskolakezdésre, jellemzőbb, hogy a képességek legnagyobb része hét éves korra mutat olyan fejlettségi szintet, ami alkalmassá teszi a gyermeket az óvodánál kötöttebb iskolai keretek közti sikeres feladatvégzésre.
A beiskolázás a legtöbb országban 5 és 7 éves kor között van. Az iskolaérettségnek van néhány olyan tipikus jele, melyek amellett szólnak, hogy a gyerekek lehetőleg csak hétéves korban kezdjék el az iskolát.

• Az iskoláskorú gyerek testalkata megváltozik: karja és lába hosszabb, meg tudja érinteni bal kezének ujja hegyével jobb fülét és fordítva. Mellkasa és hasa között kirajzolódik a dereka, gyomra fölött a bordaszöglet már hegyesszögű, hasa szinte lapos. Fejének, törzsének és végtagjainak aránya a felnőttéhez közelít, melyet azonban csak a pubertáskori nagy változásokkal ér el.
• Az első maradandó zápfog vagy metszőfog megjelenése jelzi, hogy a fogak zománca- mely a test legkeményebb anyaga- elkészült, és a fogképződés összességében is végéhez közeledik.
• Az iskolás gyerek gondolkodása: a felébredő tudásvágy jelzi, hogy új erők állnak a gondolkodás rendelkezésére. Jellemző, hogy ebben a korban visszaszorul az utánzási kedv, ami korábban annak kifejeződése volt, hogy a gyerek túlnyomórészt csak utánzás révén volt képes "felfogni" valamit.
• Szociális érettség: amikor egy gyermek képes arra, hogy beilleszkedjen egy osztály nagy közösségébe, szociális tekintetben elérte az iskolaérettséget. Ehhez hozzátartozik, hogy mások és saját érdeklődését a tanító segítségével összhangba tudja hozni. Fontos az a képesség is, hogy felszólításra "csupa fül" legyen, és kezét, lábát nyugodtan tudja tartani. Ilyenkor már nem csupán az utánzás a gyermek tevékenységeinek mozgatórugója, hanem az is, hogy figyel arra, amit a tanító mond. Így a gyerek akarata egyre jobban irányítható a felnőtt szavai által. Ösztönös, utánzáshoz kötődő aktivitása egyre csökken. A szociális érettség általában később alakul ki, mint az intellektuális, többnyire csak a második iskolaév végére alakul ki teljesen.
• Ügyesség és nyelvi kifejezőkészség: Az iskolás gyermek többnyire már képes arra, hogy a történeteket egész mondatokban mesélje el. Minden hangzót ki tud ejteni, és tud énekelni. Választékosan ki tudja fejezni azt, amit mondani akar. Ami a testi ügyességet illeti, legtöbbjük egy kézzel fel tud dobni és el tud kapni egy labdát. Egyensúlyozni, egy lábon balra, jobbra, előre, hátra ugrálni, lábujjhegyen állni és járni is tudnak. Ujjaik egyre ügyesebbek lesznek: szalmacsillagot barkácsolnak, gyöngyöt fűznek. Ugyancsak el tudják végezni a háztartásban az egyszerűbb mindennapi teendőket: megterítik az asztalt, mosogatnak és törölgetnek, söpörnek és port törölnek. Önállóan levetkőznek és felöltöznek, kisebb gombokat is ki- és begombolnak, megkötik a cipőfűzőjüket. Ha a felsoroltak közül a gyermek valamelyikre nem képes, az még nem jelenti azt, hogy nem iskolaérett. Ha csak egy-egy területen mutatkozik elmaradás, az nem akadálya annak, hogy a gyermeket lehetőleg a többiekkel egyidősen iskolázzák be. Viszont egy terület nagyobb mértékű fejlődési zavara akadályozhatja az iskolai előmenetelt.