Iskolatörténet

„Életünk rögös határain

Két Géniusz vezet,

S felleg borúlván útain,

Nyújt mindegyik kezet;

De bár tekint bíztatva rád,

Vígasztalást egyik sem ád:

Remény s Emlékezet”

               (Kölcsey Ferenc)

Mintegy kétszáz éven keresztül Sárszentmiklóson három közösség: katolikus, evangélikus és református, volt hajlandó erőfeszítéseket tenni azért – teljesítve a törvényi kötelezettségeket –, hogy legyen és maradjon iskolája, tanítója.

Az 1948/49-es tanévben egy közös iskola lett a települése. Az államosítás utáni tantestület tagjai: Dancs, Ferenc, Deák Ferenc, Deák Ferencné, Hart Vilma, Kálmán Irén, László János református lelkész, Legeza Géza, Mihály Sándor, Pór János volt evangélikus tanító, Szakács Mihály, Molnár László, Kucsera Margit. Az 1945-ben tanítóképzősként besegítő Lajtos Piroska magyar-történelem szakos tanárként ugyancsak ekkor került ide. Békeváry Antónia a szarvaspusztai kültelki iskolában, Krisai Tivadar, Bajkay Teréz a rétszilasi kültelki iskolában tanítottak.

A sárszentmiklósi állami általános iskola igazgatója: Legeza Géza lett, illetve maradt, mert ezt a tisztet már 1947-től kezdve betöltötte a katolikus általános iskolánál is.

A negyvenes évek végén az általános iskola megalakítása, majd az államosítás miatt országos problémaként jelentkezett a tanárhiány és a szakrendszerű oktatás megvalósítása. A megoldás részeként Tanítóképző kezdte meg működését rövid időre Sárbogárdon is, 1951-ben. A szakosításra tanfolyamokat indítottak. A helyi tanítók közül ki-ki érdeklődése szerint jelentkezhetett ilyen tanfolyamra: Hart Vilma (matematika-kémia), Dancs Ferenc (földrajz-biológia), Deák Ferenc (földrajz-rajz), MolnárLászló (testnevelés).

1951-ben a tanulók beiratkozási kötelezettségét 110%-ra teljesítette a tantestület a túlkoros gyerekek iskolába járásra kötelezésével.

Az oktatás három belterületen, a korábbi felekezeti iskolaépületekben, és három külterületen: Rétszilason, Szarvaspusztán és a később közigazgatásilag idecsatolt Pusztaegresen folyt. Összesen 6 épületben és 10 tanteremben.

A tanulók száma a sárszentmiklósi állami általános iskolában az ötvenes évtized végéig 346 és 403 között mozgott. A tanulócsoportok száma: 10-12, a nevelők száma: 11-16 fő volt. A hiányzó főállású tanítókat kezdetben gyakorlóévüket töltő fiatal pedagógusokkal pótolták. Az évtized végétől képesített szaktanárokkal vált teljessé a testület. 1957-ben kezdett újra, hosszú hadifogság és távollét után itthon tanítani Sóti László.

A tanulócsoportok számának növekedésével a tantermek száma is kevésnek bizonyult, így az iskola vezetése kénytelen volt délelőtt és délután is tanítást szervezni. 1959-ben két új tantermet és tanári szobát építettek a meglévő négy tanteremhez.

Az 1961/62-es tanévben kezdte meg működését a napközi otthon egy alsós és egy felsős csoporttal. Ugyanerre a tanévre tehető a körzetesítés kezdete. Elsőként a rétszilasi 5-8. osztályosokat hozták be, majd őket a szarvaspusztai teljes iskola és a rétszilasi alsósok követték. Végül 1980-tól a pusztaegresi felsősök is Sárszentmiklósra járnak. Az iskola tanulólétszáma a 60-as évtized elejétől már meghaladta a 400 főt.

Az igények, szükségletek biztosítására további épületbővítések, illetve korábban más célra használt épületek birtokba vételei történtek meg. A napközi otthon megkapta a megelőzően óvodának használt, régi „kiskastélyt”, ami a háború előtt a Zichy-birtok bérlőinek a tulajdona volt. Folyamatos felújítással, melyben szülők is közreműködtek, tették alkalmassá a konyha, ebédlő és a bővülő csoportok elhelyezésére.

1980-tól ugyanitt kapott otthont a Marth Béla tanító által megálmodott, és elsőként az 1-2. osztályokban megszervezett egész napos oktatás, amely 1982-től kiegészült a 3. osztályokkal.

1963-ban 23x5 méteres „zsibongó” épült, amely szükségtornateremként is szolgált. Itt kerültek megrendezésre rossz időben az ünnepélyek, a műsoros előadásokat követő tea-délutánok, az év végi tanuló-munkákból készített iskolai kiállítások, a 8. osztályosok bankettjei. Jó időben a „zsibongó” előtti tér volt az iskolai rendezvények, évnyitó, évzáró, gyermeknap, ballagások helyszíne.

1971/72-ben 2 újabb tanterem épült példás összefogással. A falakat helybéli kőművesek és lakosok, szülők, társadalmi munkában építették fel. A szakipari munkákat, az iskolát egyéb formában is támogató TÉVÁLL végezte.

A szaktantermi rendszer feltételeinek megteremtésére egy udvari épületben rajztermet, és a téli időszakra a gyakorlati foglalkozásokhoz műhelyeket alakítottak ki. Hosszú ideig üvegház is üzemelt a gyakorlókertben.

Sárszentmiklós község tanácsi kirendeltségének megszűnésével, az általa használt épületben szükségmegoldásként két tanterem került elhelyezésre.

Az 1980-as évek közepén a városi tanács határozata alapján megindult az iskola megnövekedett létszámát befogadni, és feladatait ellátni képes iskolaépület-együttes megterveztetése.

Az elfogadott tervek a régi épület felújítását figyelembe véve, 16 tanterem, csoporttermek, szertárak és irodák; konyha, raktárak, ebédlő, tornacsarnok, öltözők építését tartalmazták. A kivitelezés 1987 áprilisában kezdődött, és 1988 augusztusára befejeződött. 1988. augusztus 22-én történt meg az új épületrészek és a felújított régi szárny ünnepélyes átadása.

Az iskola Sárszentmiklós község nevének és múltjának megőrzésére 1997-ben felvette a Sárszentmiklósi Általános Iskola nevet.

A sárszentmiklósi iskola igazgatói az első kinevezett igazgatótól napjainkig

1)      Legeza Géza                                          1947 – 1958

2)      Ádám Miklós                                         1958 – 1971

3)      Mikuli János mb. ig.                               1971. jan. – 1971. júl. 31.

4)      Dancs Ferenc                                         1971 – 1986

5)      Mikuli János                                           1986 – 1991

6)      Nagy Sándor                                          1991 – 2006

7)      Horváth Ferencné Mikuli Erzsébet             2006 - 2021

8)    Kovács Zoltánné                                     2021 -