Iskolatörténet
„Életünk rögös határain
Két Géniusz vezet,
S felleg borúlván útain,
Nyújt mindegyik kezet;
De bár tekint bíztatva rád,
Vígasztalást egyik sem ád:
Remény s Emlékezet”
(Kölcsey Ferenc)
Mintegy kétszáz éven keresztül Sárszentmiklóson három közösség: katolikus, evangélikus és református, volt hajlandó erőfeszítéseket tenni azért – teljesítve a törvényi kötelezettségeket –, hogy legyen és maradjon iskolája, tanítója.
Az 1948/49-es tanévben egy közös iskola lett a települése. Az államosítás utáni tantestület tagjai: Dancs, Ferenc, Deák Ferenc, Deák Ferencné, Hart Vilma, Kálmán Irén, László János református lelkész, Legeza Géza, Mihály Sándor, Pór János volt evangélikus tanító, Szakács Mihály, Molnár László, Kucsera Margit. Az 1945-ben tanítóképzősként besegítő Lajtos Piroska magyar-történelem szakos tanárként ugyancsak ekkor került ide. Békeváry Antónia a szarvaspusztai kültelki iskolában, Krisai Tivadar, Bajkay Teréz a rétszilasi kültelki iskolában tanítottak.
A sárszentmiklósi állami általános iskola igazgatója: Legeza Géza lett, illetve maradt, mert ezt a tisztet már 1947-től kezdve betöltötte a katolikus általános iskolánál is.
A negyvenes évek végén az általános iskola megalakítása, majd az államosítás miatt országos problémaként jelentkezett a tanárhiány és a szakrendszerű oktatás megvalósítása. A megoldás részeként Tanítóképző kezdte meg működését rövid időre Sárbogárdon is, 1951-ben. A szakosításra tanfolyamokat indítottak. A helyi tanítók közül ki-ki érdeklődése szerint jelentkezhetett ilyen tanfolyamra: Hart Vilma (matematika-kémia), Dancs Ferenc (földrajz-biológia), Deák Ferenc (földrajz-rajz), MolnárLászló (testnevelés).
1951-ben a tanulók beiratkozási kötelezettségét 110%-ra teljesítette a tantestület a túlkoros gyerekek iskolába járásra kötelezésével.
Az oktatás három belterületen, a korábbi felekezeti iskolaépületekben, és három külterületen: Rétszilason, Szarvaspusztán és a később közigazgatásilag idecsatolt Pusztaegresen folyt. Összesen 6 épületben és 10 tanteremben.
A tanulók száma a sárszentmiklósi állami általános iskolában az ötvenes évtized végéig 346 és 403 között mozgott. A tanulócsoportok száma: 10-12, a nevelők száma: 11-16 fő volt. A hiányzó főállású tanítókat kezdetben gyakorlóévüket töltő fiatal pedagógusokkal pótolták. Az évtized végétől képesített szaktanárokkal vált teljessé a testület. 1957-ben kezdett újra, hosszú hadifogság és távollét után itthon tanítani Sóti László.
A tanulócsoportok számának növekedésével a tantermek száma is kevésnek bizonyult, így az iskola vezetése kénytelen volt délelőtt és délután is tanítást szervezni. 1959-ben két új tantermet és tanári szobát építettek a meglévő négy tanteremhez.
Az 1961/62-es tanévben kezdte meg működését a napközi otthon egy alsós és egy felsős csoporttal. Ugyanerre a tanévre tehető a körzetesítés kezdete. Elsőként a rétszilasi 5-8. osztályosokat hozták be, majd őket a szarvaspusztai teljes iskola és a rétszilasi alsósok követték. Végül 1980-tól a pusztaegresi felsősök is Sárszentmiklósra járnak. Az iskola tanulólétszáma a 60-as évtized elejétől már meghaladta a 400 főt.
Az igények, szükségletek biztosítására további épületbővítések, illetve korábban más célra használt épületek birtokba vételei történtek meg. A napközi otthon megkapta a megelőzően óvodának használt, régi „kiskastélyt”, ami a háború előtt a Zichy-birtok bérlőinek a tulajdona volt. Folyamatos felújítással, melyben szülők is közreműködtek, tették alkalmassá a konyha, ebédlő és a bővülő csoportok elhelyezésére.
1980-tól ugyanitt kapott otthont a Marth Béla tanító által megálmodott, és elsőként az 1-2. osztályokban megszervezett egész napos oktatás, amely 1982-től kiegészült a 3. osztályokkal.
1963-ban 23x5 méteres „zsibongó” épült, amely szükségtornateremként is szolgált. Itt kerültek megrendezésre rossz időben az ünnepélyek, a műsoros előadásokat követő tea-délutánok, az év végi tanuló-munkákból készített iskolai kiállítások, a 8. osztályosok bankettjei. Jó időben a „zsibongó” előtti tér volt az iskolai rendezvények, évnyitó, évzáró, gyermeknap, ballagások helyszíne.
1971/72-ben 2 újabb tanterem épült példás összefogással. A falakat helybéli kőművesek és lakosok, szülők, társadalmi munkában építették fel. A szakipari munkákat, az iskolát egyéb formában is támogató TÉVÁLL végezte.
A szaktantermi rendszer feltételeinek megteremtésére egy udvari épületben rajztermet, és a téli időszakra a gyakorlati foglalkozásokhoz műhelyeket alakítottak ki. Hosszú ideig üvegház is üzemelt a gyakorlókertben.
Sárszentmiklós község tanácsi kirendeltségének megszűnésével, az általa használt épületben szükségmegoldásként két tanterem került elhelyezésre.
Az 1980-as évek közepén a városi tanács határozata alapján megindult az iskola megnövekedett létszámát befogadni, és feladatait ellátni képes iskolaépület-együttes megterveztetése.
Az elfogadott tervek a régi épület felújítását figyelembe véve, 16 tanterem, csoporttermek, szertárak és irodák; konyha, raktárak, ebédlő, tornacsarnok, öltözők építését tartalmazták. A kivitelezés 1987 áprilisában kezdődött, és 1988 augusztusára befejeződött. 1988. augusztus 22-én történt meg az új épületrészek és a felújított régi szárny ünnepélyes átadása.
Az iskola Sárszentmiklós község nevének és múltjának megőrzésére 1997-ben felvette a Sárszentmiklósi Általános Iskola nevet.
A sárszentmiklósi iskola igazgatói az első kinevezett igazgatótól napjainkig
1) Legeza Géza 1947 – 1958
2) Ádám Miklós 1958 – 1971
3) Mikuli János mb. ig. 1971. jan. – 1971. júl. 31.
4) Dancs Ferenc 1971 – 1986
5) Mikuli János 1986 – 1991
6) Nagy Sándor 1991 – 2006
7) Horváth Ferencné Mikuli Erzsébet 2006 - 2021
8) Kovács Zoltánné 2021 -
