A hősök tisztelete

Ezen a napon Arad városában tizenhárom bátor, hősies, és megbecsült magyar hazafi kivégzésére került sor. A halálra ítéltek mindannyian a magyar szabadságért, és a magyar haza megújulásáért harcoltak. Mindegyikük kész volt életét áldozni ezekért a nemes célokért. Igazi hősök voltak ők, kivégzésük napja pedig a magyarság gyásznapja lett.
Október 5-én azért gyűltek össze az alsós kisdiákok a miklósi Közösségi Ház épületében, hogy erre a gyásznapra emlékezzenek, közös főhajtással a hősök emléke előtt. A harmadik a osztály tanulói ünnepélyes keretek között, az alkalomhoz illő műsorral készültek. A megemlékezést Farkas Katalin Mónika és Ács Erika tanító nénik álmodták, tervezték meg, tanították be a gyerekeknek. Magyar népdalokkal, zenés koreográfiával, versekkel, prózával idézték fel a közönségben e gyászos, szomorú napnak a történéseit, hangulatát. A hős tábornokok képét kiállították, mécseseket gyújtottak tiszteletükre, nevüket, utolsó mondataikat felidézték. Az alsósok nem igazán értik, hogy mi is történt 1849. október 6-án, és nem tudják, hogy azok, akiket ezen a napon kivégeztek, pontosan kik voltak, és mekkora jelentősége volt tetteiknek. A megemlékezés hatására átérezhették e napnak a jelentőségét, a hősök iránti tisztelet érzése feléledhetett bennük. Iskolánkban fontosnak tartjuk, hogy történelmünk nagyjairól megemlékezzünk, és már kisiskolás korban felélesszük, erősítsük a gyerekekben a hazaszeretet érzését.

Kisné Paczona Ildikó