„Mezőjáték” szakkör az iskola szomszédságában

A háború utáni években előbb párt, majd SZOT gyermeküdülőként funkcionáló épületet 2000-ban vásárolta meg az amerikai Calvary Egyház, hogy itt alakítsa ki új régióközpontjukat, egy bentlakásos Bibliai Iskolát és Konferenciaközpontot. A kastélyépület előzetes bejelentkezéssel látogatható, szabad kapacitás esetén pedig szállásként is igénybe vehető. Napjainkban már nem működik főiskolaként, de esküvők, konferenciák, különleges rendezvények, esetleges forgatások helyszíne lehet. Bene Judit néni nagy szeretettel fogadott, s végtelen türelemmel kísért végig bennünket a szebbnél szebb épületrészek, szobák, emeleti helyiségek megismertetése során. Jó érzés volt, hogy mondandóját a gyerekek számára is érthető „nyelven” mondta, így végig kíváncsi és érdeklődő volt az egész kis csapat.  Legérdekesebb információként raktároztuk el, hogy egy régi, félretett tervet építettet fel a Zichy család unokája, megtartva a nagyapa 100 éves elképzeléseit. Négy főbejárat a négy évszak szimbólumaként, tizenkét kémény a tizenkét hónapra utalva, az ötvenkét ajtó a heteket jelképezve, míg a háromszázhatvanöt ablakot az év napjai miatt lehetne számlálni. Megcsodáltuk az épület előtti francia, az épület mögötti angol kertet is, szinte még eredeti állapotában. Uzsonnánkat a kert fái között fogyasztottuk el. A délután második részében a kastéllyal szemben található lovardát vettük célba. Fehérvári Réka, az osztályunkba járó kislány lovagol itt. Nagyon ügyes idegenvezetőként ismertetett bennünket a helyszínnel, az állatokkal, nem feledkezett el felhívni a figyelmünket az esetleges veszélyforrásokra sem. Természetesen megmutatta kedvenc paripáit, sárgarépával csalogatta hozzánk jelenlegi legkedvesebb „társát”. Néhányan kicsit bátortalanul haladtak végig az istállóban kikukucskáló fejek között, érdeklődve figyelték a jártatóban haladó lovakat. Réka igyekezett mindenre kielégítő választ adni, megnyugtatni a bátortalanabbakat, lelkesíteni a lovaglásra kedvet kapó társakat.  Szép időben, kellemesen telt a délutánunk. Köszönjük a lehetőséget, hogy mindkét helyszínen fogadtak bennünket, ahol élményekkel gazdagodva gyarapítottuk ismereteinket is.
A csoportos tehetségsegítő tevékenységek pályázat (OPER-14806) utolsó foglalkozását az evangélikus templom csodálatos udvarán tartottuk, ahol Orsi néni nagy szeretettel fogadott bennünket. Miért is jöttünk éppen ide? Szülőhelyünkkel, annak nevezetes épületeivel ismerkedünk. Nagy örömömre mindenki jól emlékezett a tantermi bemutatóra, ahol a riolittufa kőzettel is megismerkedtünk. Ebből az építőanyagból épült a templom. Rövid beszélgetés után csapatokat alkotva totót töltöttek a gyerekek, s ha jól figyeltek az eddigi szakkörökön, illetve figyelmesen hallgatták Orsi néni rövid ismertetetőjét, könnyűszerrel születtek a hibátlan megoldások. Ez követően Péter bácsié lett a főszerep! Mindenki saját kezűleg, persze nagy odafigyeléssel és szükség szerint segítséggel, fűrészelhetett, majd csiszolhatott magának egy kockát. Mikor elérték a megfelelő simaságot, dobókockához hasonlóan pöttyöket kalapáltak egy – egy oldalára. Meglepően ügyesen bántak a lányok is a szerszámokkal, a jól sikerült alkotásokat az iskolában majd ki is festjük. Senki nem unatkozott, folyamatában haladt a munka, valamennyien szép munkadarabokat készítettek. Lelkesen jelentkeztek a nyári fafaragó táborba is, ahova még jelentkezési lapokat is kaptak. Játékra is maradt idő. Az udvar egy gyönyörű játszótér, szép zöld fűvel övezve. Hinta, mászóka, mókuskerék, drótkötél függeszkedő és társaiktól nehezen tudtak megválni a gyerek. Köszönjük a kellemes, tartalmas délutánt Váraljainé Melis Orsolya néninek és férjének, Váraljai Péter bácsinak!

Simon Zsuzsa tanító és a 3.b-s szakkörösök