Összeállítás a hetedikeseink útinaplóiból
Volt benne egy tisztaszoba, egy kis szoba, konyha, meg egy borbélyműhely. Magyarok fogadtak minket és beszéltek a falu történetéről, a horvát magyarságról. A közeli Laskón meglátogattuk az ottani magyar iskolát. Megdöbbentünk, hogy milyen kevesen járnak oda, körülbelül 80-an. A laskói iskola nem nagy, a felsősök mintegy 40-en vannak. Az iskolában kedvesen és jó szívvel fogadtak minket, még egy mesét is elmondtak. Mi Sárbogárdról, és az iskolánkról tartottunk nekik beszámolót, Fejér megyei népdalokat énekeltünk, együtt meg a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű dalt. Meghívtuk őket hozzánk. Ennek nagyon örültek. Utunk ezután a Kopácsi-rétre, a halászok és madarászok paradicsomába vezetett. A Nemzeti Parkban először néztünk egy rövid videót a növény és állatvilágról, utána bejártuk a híres Kopácsi-rétet. Igazából bürü-hidakon sétálgattunk és néztük a növényeket, békákat. Láttunk halakat, teknősöket, siklókat. Eszéken sétáltunk a városban, majd a Dráva partján, ahol a túlparton a hideget kedvelő emberek lubickoltak a vízben. Figyeltük őket, mivel mi is mentünk volna fürödni abban a melegben. Az eszéki vár maga valóban csodálatos és hatalmas a bástyákkal és a várfallal. A Dráva partjáról pompázatos látványt nyújt, érdemes volt körbesétálnunk. Mikor megérkeztünk Fiumébe, gyönyörű pálmafák és leanderek fogadtak bennünket. Végre láthattuk a tengert! A kikötőnél sokat fürödtünk, találtunk tengeri sünt. Mikor körbesétáltuk az olaszos várost, magyar emlékeket kutattunk. Megfigyeltük a kikötő életét. Felmentünk a Tersattói Mária búcsújáró templomba. A fogadalmi kápolnában a képeket, maketteket nézve emlékeztünk csodás megmenekülésekre, hős tengerészekre. A csodálatosan kék színű tenger partján, a kikötőben sok hajót láttunk. Fiume város nyüzsgő életét is megtapasztaltuk. Jártunk Opatiján, Abbáziában, a kedvelt üdülőhelyen, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia idején az előkelő családok tagjai sok időt töltöttek, főleg télen. Ma Opatija Horvátország egyik legkülönlegesebb és legszebb városa, a tengerparton hosszan elnyúlik a városi strand. A tengerben csobbantunk egy jót. Volt, aki már a talpától a feje búbjáig vizes lett. Számomra hideg volt és kavicsos, ami, ha mezítláb mész bele, nem valami kényelmes. De ki nem hagytuk volna! Senkinél nem volt úszószemüveg, ezért mindenkinek belement a sós víz a szemébe. De azért hajkurásztuk a rákokat, gyűjtöttünk kagylókat. Az utolsó este Fiumében még lementünk a „mi tengerpartunkra” és egy nagy teherhajó megrakodását figyeltük fürdés közben. Nagyon izgalmas volt végignézni, amint elhajózik. Hétfő reggel izgatottan pakoltunk be a bőröndbe, mert ez volt az utolsó napunk. A célunk a szlovéniai magyarság szellemi központja, Lendva. Előtte azonban Csáktornyán láthattuk a Zrínyieknek azt a várát, aminek a tetején egy óratorony található. Csodálkoztam rajta, mert még nem láttam ilyen építményt, de nagyon tetszett. Sétálhattunk a Zrínyiek sasfészkében! Zrínyifalván megkoszorúztuk Zrínyi Miklós emlékművét. Ennek közelében, a Krusanec-erdőben lett a legenda szerint vadkan áldozata a költő-hadvezér. Busszal átmentünk a szlovén határon és Lendvába tartottunk, a szép nagy dombokkal és szőlőlugasokkal körülölelt 820 éves városba, ahol Mátyás király felesége, Beatrix is megfordult. Felmásztunk a nagyon-nagyon magasan fekvő Bánffy-Eszterházy kastélyba, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Mura völgyre. Sok emléket hoztunk haza Sárbogárdra érve, amit büszkén meséltünk a szüleinknek. Ha tehetném, még sokszor visszamennék az osztállyal. Ez az utazás felejthetetlen élményem lesz életem végéig!